Lélekben szárnyalok

Fekszem a szoba csendjében, hallgatom a Királyság dallamát. Csendes békesség telepedik szívemre és a lelkem szárnyal.

Bár testem teljesen bénult, egész lényem szabadon szárnyal, mégis. Hallom a Királyság dalát és kirepülök az ablakomon. Nem sötétség van odakinn az éjszaka ellenére. Mindent betölt a fényesség, s aranyló gabona mezőket pillantok meg. Hófehér ruha vitorlázik rajtam a szélben. Végig simítom lassan a gabona mezőt, ahol méz illata csiklandozza meg érzékeimet. Majd átrepülök a záporoktól megöntözött zöldellő pázsitok és ezerféle virág felett. Oly kár lenne leszakítani egyet is. Csak hagyom e teremtett világ érintetlenségét, s gyönyörködöm benne. Lefekszem a virágos réten, s felnézve az égre megpillantom a hófödte hegycsúcsokként fölém magasló felhőket, mint egy-egy lebegő sziklavár az égben. Olyan, mintha az égből hanyatlanának alá a felhő-hegyek.

Vajon mi lehet a tetején?

Szívem, lelkem mosolyra fakad, és felröppenek könnyedén, mint a hajnali lágy szellő. Még megpillantom alattam a virágos réten túl, a kristálytiszta, kéken csillogó tó vizét, amely az eget tükrözi. Egészen közel táncolok a tó felett, akár a keringőző madarak, akik lábukal érintik röptükben a víz felszínét, úgy érintem ujjaimat hozzá. A víz felett keringőzve rajzolom felszínét. Felröppenek azután egyenesen a felhő-hegyek tetejére. Ott meglátom a Napot, amely ráragyog a felhőkre. Arcomat, bőrömet melengeti. Csiklandoz. Örömömben kicsordul a könnyem, s ráfekszem az égben lebegő felhő-hegyek egyikére.

Szemem lassan lecsukódik békén. Csodálatos és végtelen ez az utazás. Lelkem várja az újabb kalandokat, itt, ahol nincs sötétség, csak világosság, békesség, a virágok ezer féle illata. Keringőm végén elnyom az álom tengere.

Az Úr biztos menedék

R91. Zsoltár

1Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen,
2az ezt mondhatja az ÚRnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom!
3Mert ő ment meg téged a madarász csapdájától, a pusztító dögvésztől.
4Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége.
5Nem kell félned a rémségektől éjjel, sem a suhanó nyíltól nappal,
6sem a homályban lopódzó dögvésztől, sem a délben pusztító ragálytól.
7Ha ezren esnek is el melletted, és tízezren jobbod felől, téged akkor sem ér el.
8A te szemed csak nézi, és meglátja a bűnösök bűnhődését.
9Ha az URat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak,
10nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás.
11Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon,
12kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.
13Eltaposod az oroszlánt és a viperát, eltiprod az oroszlánkölyköt és a tengeri szörnyet.
14Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri nevemet.
15Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt.
16Megelégítem hosszú élettel, gyönyörködhet szabadításomban.

TÍzparancsolat & a törvény igazi betöltése

elotted

1. Én az Úr vagyok a te Istened! Ne legyen más istened rajtam kívül!
2. Ne imádj hamis isteneket!
3. Ne mond ki hiába Istenednek az Úrnak a nevét!
4. Emlékezz a nyugalom napjára és szenteld meg azt!
5. Tiszteld apádat és anyádat!
6. Azt parancsolom: Ne ölj!
7. Ne paráználkodj!
8. Parancsolom: Ne lopj!
9. Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen!
10. Ne kívánd el embertársadtól, ami az övé!

A törvény igazi betöltése

Máté ev. 5. fejezet:

17„Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat. 18Mert bizony mondom néktek, hogy amíg az ég és a föld el nem múlik, egy ióta vagy egy vessző sem vész el a törvényből, míg minden be nem teljesedik. 19Tehát ha valaki a legkisebb parancsolatok közül akár csak egyet is eltöröl, és úgy tanítja az embereket, az a legkisebb lesz a mennyek országában; ha pedig valaki ezeket megtartja és tanítja, nagy lesz az a mennyek országában. 20Mert mondom nektek, ha a ti igazságotok messze felül nem múlja az írástudókét és farizeusokét, akkor semmiképpen sem mentek be a mennyek országába.” 21„Hallottátok, hogy megmondtatott a régieknek: Ne ölj! Mert aki öl, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette. 22Én pedig azt mondom nektek, hogy aki haragszik atyjafiára, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette, aki pedig azt mondja atyjafiának: Ostoba! – méltó a főtörvényszéki eljárásra; aki pedig azt mondja: Bolond! – méltó a gyehenna tüzére. 23Ha tehát áldozati ajándékodat az oltárhoz viszed, és ott jut eszedbe, hogy atyádfiának valami panasza van ellened,24hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, menj el, békülj ki előbb atyádfiával, és csak azután térj vissza, s vidd fel ajándékodat. 25Békülj meg ellenfeleddel hamar, amíg az úton együtt van veled, hogy át ne adjon ellenfeled a bírónak, a bíró pedig a szolgának, és így börtönbe kerülj.26Bizony, mondom néked, ki nem jössz onnan, amíg meg nem adod az utolsó fillért is.”27„Hallottátok, hogy megmondatott: Ne paráználkodj! 28Én pedig azt mondom nektek: aki kívánsággal tekint egy asszonyra, már paráznaságot követett el vele szívében. 29Ha a jobb szemed visz bűnre, vájd ki, és dobd el magadtól, mert jobb neked, ha egy vész el tagjaid közül, mintha egész tested vettetik a gyehennára. 30Ha pedig jobb kezed visz bűnre, vágd le, és dobd el magadtól, mert jobb neked, ha egy vész el tagjaid közül, mintha egész tested vettetik a gyehennára.”31„Megmondatott ez is: Aki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet. 32Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét, paráznaság esetét kivéve, az házasságtörővé teszi őt, és aki elbocsátott asszonyt vesz feleségül, az házasságtörést követ el.” 33„Hallottátok azt is, hogy megmondatott a régieknek: Ne esküdj hamisan, az Úrnak pedig add meg, amit esküvel fogadtál. 34Én pedig azt mondom nektek, hogy egyáltalán ne esküdjetek: se az égre, mert az az Isten királyi széke, 35se a földre, mert az lábainak zsámolya, se Jeruzsálemre, mert az a nagy Király városa;36de ne esküdj saját fejedre sem, hiszen egyetlen hajad szálát sem tudod fehérré vagy feketévé tenni. 37Ellenben a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem, ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van.”38„Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért, fogat fogért. 39Én pedig azt mondom nektek, hogy ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik arcodat is. 40Ha valaki pereskedni akar veled, és el akarja venni az alsóruhádat, engedd át neki a felsőt is. 41Ha pedig valaki egy mérföldnyi útra kényszerít, menj el vele kettőre. 42Aki kér tőled, annak adj, és aki kölcsön akar kérni tőled, attól ne fordulj el.” 43„Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet. 44Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, 45hogy legyetek mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak. 46Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi a jutalmatok? Nem ugyanezt teszik-e a vámszedők is? 47És ha csak atyátokfiait köszöntitek, mennyivel tesztek többet másoknál? Nem ugyanezt teszik-e a pogányok is? 48Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes.”

Ámen!

A hívás és az ajándékélet margójára

Only The World of God Can do this

“Mint pásztor, úgy legelteti nyáját, karjára gyűjti a bárányokat, ölébe veszi őket, az anyajuhokat szelíden terelgeti.” (Ézsaiás 40: 11)

Még mindig úgy érzem, hogy élni tanulok. A betegség, az betegség. A halál, az halál. Az élet, az élet. Nem szeretném bonyolítani a dolgokat. Ahogy múlnak a napok, úgy érzem egyre egyszerűbbé válik az élet bennem. Letisztul. S valami egészen különleges csendül meg benne.

A könyv születik. A betegségben gyötrődök sokat, igen. Olyan mintha szülnék, de tudom, hogy Isten segíti világra majd mind a könyvet, mind az én letisztultságomat. Ő az, aki csodát tesz bennem. Ő az, aki csodát tesz velem ezzel a könyvírással is. Ez valami kifejezhetetlen dolog. És sok segítséget, bátorítást is kapok!

Visszatekintve sok mindent látok úgy: Milyen sok dolog történik, ami aztán a lelkünkben káosszá válik. A lélek olyan, mint egy kert, amit gondozni kell. Ez az, amit tanulok ma is, ebben a pillanatban. Az akaratunk szabad. És én úgy döntöttem, hogy befogadom a szívembe Jézust. Augusztus 19-én lesz negyedik éve, hogy újjászülettem Istennek a kegyelméből. S mivel odaszántam az életemet, ezért hiszem, hogy Istennek a kezében van minden. Az életem legjobb döntése volt! És tudom, hogy Ő az, aki megmunkál mindent! Olyan megnyugtató, csak elpihenni lélekben ebben a szeretetben néha, és gondolatban, hitben.

A betegségről most nem szeretnék beszélni olyan nagyon. Nagyon nehéz. De vannak jó, örömteli pillanataink is. Ma például anyuval befaltunk egy egész doboz Toffifeet, mindenféle rossz érzés nélkül, kaptuk.

Az élet megy a maga mezsgyéjében. Minden nap küzdök. Minden nap vannak pillanatok, amikor teljesen kiborulok, a szívemben kiáltok, hogy valaki vessen véget ennek. Ki az, akinek nincsenek mélypontok az életében, főleg, hogyha hosszabb ideje szenved? Egy dializáló nővér azt mondta nekem, egyáltalán nem csodálkozik, ha ilyen gondolataim támadnak ilyen fájdalmakban, a legnehezebb pillanatokban…

Volt még egy meglepetés az elmúlt időben. Felhívott az egyik orvosom, pulmonológusom. Már régen lemondtam arról, hogy felkeres. Lemondtam arról -bevallom őszintén-, hogy bármi előrelépés történhetne a szenvedéseim enyhítése, és a lélegeztető/ légzést segítő gép, vagy oxigén, valamint a fájdalomcsillapítás terén. Kilátásba került az intenzív osztály, ezt konzultálták a többi orvossal. Végül a telefonban hirtelen kijelentette nekem, hogy egyébként Ő hisz Istenben. És hisz abban, hogyha az orvostudomány meg is áll, tehát tehetetlenek, Isten képes arra, hogy megőrizze az életemet.

Igen.

Egyre jobban érzem, nap mint nap! Csakis Istennek a csodája, hogy így megőrzi az életemet, vannak és lehetnek napjaim. S nap mint nap hatalmas csodákat élek át. Amíg más talán régen megfulladt volna ilyen állapotban, én kaptam újra levegőt az éjjel megint! Éreztem, hogy elfogyott és azután nagy nyomást éreztem, úgy áramlott be az orromon keresztül!

Hiszem, hogy mindenből jót fog kihozni! Már most is teszi ezekben a pillanatokban!

Hálaadással tekintek vissza! Hatalmas mélységekből és sötétségből, veszélyekből menekültem meg.

Az Úr Jó! Köszönöm, hogy imádságban felemelhetek másokat, köszönöm, hogy imádságban hordoztok szüntelenül ti is engem! És a születésnapi imakérésemben írottakat is.

(Régen nem írtam itt, most jólesett újra!)

 

Amikor csak a csend marad és megszólal

Megfogadtam magamnak, hogy nem fogok panaszkodni. Nem akarok, többet írni, beszélni a saját nehézségeimről, a mindennapi harcaimról, mert az lehet, hogy inkább letöri az olvasót. Mégis elkerülhetetlen, hiszen benne élek. És kit akarok becsapni? Ha csak azt látják, hogy minden szuper… Akkor becsapok másokat, de nem csak az olvasókat, saját magamat is.

Az életben történnek jó és rossz dolgok egyaránt. Ebben élünk, küzdünk, harcolunk.. Olykor magunk alá zuhanunk, olykor feladjuk. Rettegünk a következő pillanattól, miközben a szíved mélyén tudod, érzed, hogy egy náladnál sokkal hatalmasabb kéz körülölel és biztonságban vagy. Magyarán Isten tudja, hogy mit készített elő a számodra, mindent a kezében tart. Mégis, olykor lehúzza az embert a félelem a sötétbe… Tegnap este is így feküdtem a csendben várva-várva, hogy múljon el a fájdalom, a rosszullét… Már befeszülök tőle. Sokan el sem tudják képzelni milyen levegő nélkül pillanatok, az egész életed kínzó fájdalmakban éled le, mikor a tested bilincsben hever, tehetetlenül, mikor a párnát sem tudod megigazítani, mikor végig hányod az éjszakát, mikor egy szót sem tudsz szólni, mikor minden elsötétül, mikör naponta meg kell szúrjanak, mikor egyszer elkezd vérezni a tested valahol ahol rendellenes, nem kellene, mikor az erőd tudod, hogy már rég nem a te erőd, ezen túl kapod, mikor mégis kiborulsz a tehetlenségtől… Nem akarom folytatni… Talán így is el tudja képzelni az, aki olvas…

Tegnap este féltem.

Mi lesz, ha… Én még élni akarok ezen a Földön! Nekem kérem vannak álmaim! Nem szeretnék elmenni…

Milyen különös, hogy sokáig azt “vártam”, mikor lesz vége… Ahogy telik az idő egyre inkább azt várom és figyelem, mi lesz a folytatás itt és most!

Van néhány álom a listámon. Amiből úgy tűnik látszani, hogy megcsillant a remény, hogy beteljesedik egy-egy. Ez sok örömteli pillanatot ad, “felvillanyoz”, ez egy másik fajta gyógyszer, hogy várom szinte mohó kiváncsisággal, gyermekin, mi lesz a következő pillanatban? Reménység! Élet! Ez zengi át minden pillanatom és hajt mint egy üzőtt vadat. Talán nem szép hasonlat, de így van valahogy.

Lehet, mazoista vagyok, mert ennyit tűrök, ennyi fájdalmat, kínt, rosszullétet, egész életemet végig kísérő szenvedést. Mégis mit tehetnék? “Ha jót elfogadod, fogadd el a rosszat is.” A jelen pillanataiban úgy vagyok mégis, hogy az élet egy hatalmas ajándék! Megszeretném élni a kiállításokat, hogy a könyvem elkészül és eljut az olvasókhoz, megélni az igét, az imát, a mosolyokat, a könnyeket, ahogy az arcomba fúj a kellemes szellő, ahogy hallhatom a madarak énekét! És azt, hogyan fogja Isten ezt kibontogatni, még nagyobb jót kihozni belőle. Én hiszem, hogy a tervében van. Hatalmasan akar használni. Itt ebben az életben is még.

Természetesen van hitem, reményem arra, hogy e földi léten túl Isten karjaban tovább az Ő trónusánál és a Paradicsom kertjében is van folytatás. Még milyen! Csodálatos! De még túl korai lenne, ha most lenne az… Lehet, hogy Isten még ezeket meg akarta nekem mutatni! Hogy milyen igazán élni és szeretni. Kifejezhetetlen érzések és megtapasztalások halmaza… Nincsenek szavak. Csak olykor a csend, a drága csend az, ami megmaradhat. Mert ha nem tudod elmondani akkor a csend marad. Mégis micsoda kincs ez is önmagában!

“Drága Jézus! Köszönöm, hogy meghaltál értem, hogy minden bűnömet lemostad a te drága véreddel és köszönöm, hogy naponta odamehetünk a kereszt lábához! Köszönöm az erőt, a megpróbáltatásokat is, a reményt, az életet. Olyan sokmindenre van okom hálát adni. Ki sem tudnám fejezni. Kérlek őrizz meg attól, hogy túlságosan eltévednék, köszönöm a vezetést, a csodákat az életmben, hiszen megszámlálni sem tudom. Minden a kezedben van. És hiszem, hogy minden úgy fog történni, ahogy akarod… Kérlek tegyél engem lámpássá az úton. Szeretnék még világítani általad Uram… Ámen”

A legfontosabb üzenet

Adri, Vágyódás Haza

Miközben vágyodom az Istenhez, mint szarvas a vízforráshoz; és természetesen, mint a gyermek az Apjához, Atyjához, közben annyi minden történt az elmúlt időszakban, hogy ki sem tudnám fejezni, bogózni. Talán nem is kell.

Sok harc, a düh és a békesség gyakran váltakozó életérzéseiben sodródás… Sírás és nevetés is. Sok-sok gyötrelem, de öröm is. Sok támadás ért. Rengeteg elesés, de ‘talpraállás’ is. A harcias szellem elveszítése (vagy annak hitt), majd megtalálása. Annyi minden, hogy kifejezhetetlen.

Most egy nagy-nagy lehetőség előtt állok. Ezzel kapcsolatban most igyekszem leküzdeni a megfelési kényszeremet is. Most kinek akarok megfelelni? Az embereknek, vagy Istennek? Még szép, hogy Istennek! Akkor nála könnyű dolgom van, hiszen nem teljesítménycentrikus🙂 Csak a világ az, ami elhúzna afelé bennünket, hogy minél jobb vagy, annál több esélyed van… De mihez? A világ számára a siker a kulcsszó és az elismerés, a dicsőség. Míg Istennek -úgymond- a kulcsszava a szeretet és az, hogy Ő az, aki adja az ajándékot. Tehát teljesen nyugodtan Rábízhatom magam. Főleg, mert nagyon úgy néz ki, hogy erre hívott el. Az nem kis dolog🙂 Ezért tehát nem szeretnék mást csupán megragadni azt a reményt, hogy ezzel még többekhez jut el a legfontosabb üzenet: Egy eszköz, egy hangszer, egy “ecsetvonás” vagyok csupán Isten kezében. És Ő él és nagyobb mindennél!

REMÉNYIK SÁNDOR:

Akarom

Akarom: fontos ne legyek magamnak.

A végtelen falban legyek egy tégla,
Lépcső, min felhalad valaki más,
Ekevas, mely mélyen a földbe ás,
Ám a kalász nem az ő érdeme.
Legyek a szél, mely hordja a magot,
De szirmát ki nem bontja a virágnak,
S az emberek, mikor a mezőn járnak,
A virágban hadd gyönyörködjenek.
Legyek a kendő, mely könnyet töröl,
Legyek a csend, mely mindíg enyhet ad.
A kéz legyek, mely váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.
Legyek a fáradt pillákon az álom.
Legyek a délibáb, mely megjelen
És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,
Legyek a délibáb a rónaságon.
Legyek a vén föld fekete szívéből
Egy mély sóhajtás fel a magas égig,
Legyek a drót, min üzenet megy végig
És cseréljenek ki, ha elszakadtam.
Sok lélek alatt legyek a tutaj,
Egyszerű, durván összerótt ladik,
Mit tengerbe visznek mély folyók.

Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,
Míg le nem teszi a művész a vonót.

Nem alszik…

Na most figyelj sátán!

Most mondom neked, hogy nem fogom azt a megszólítást használni, hogy “kedves”! Te minden vagy csak az nem! Gonosz és rafinált! Oda férkőzöl, ahova kedved tartja, de én ezt nem fogom engedni! Megértetted?

Jöttél most más emberen keresztül, amikor anyuval kicsit kint voltunk a teraszon és beszéltél azon az emberen keresztül, akit legalább vagy 15 éve ismerünk. Azt mondtad: Nagyon elhagytam magam, hogy még mindig ebben a székben ülök, vagy fekszek az ágyban és jól érzem magam így magatehetlenül ilyen állapotban csakhogy kiszolgáltassam magam, mert úgy nekem kényelmesebb, ahelyett, hogy meg tudnám csinálni azokat a dolgokat, amiket régen.” De ez hazugság! Nem engedem, hogy elkeseríts és hogy elhiggyem a hazugságaidat!

Az én életem Ura, Jézus Krisztus! Eleget sanyargattál minket és zúztad szét a dolgainkat, a családunkat, az önbecsülésünket és sőt mások által még ki is akartál iktatni. Magyarán ha én nem iktatom ki magam, majd megteszed te másokon keresztül (műhibák, megkövezés, lánccal verés, élhetetlenségig kitoló bántalmazások, balesetek, stb..) Elhitetted velem, amikor tizenéves voltam, hogy nincs helyem a Földön, az életben. A porig aláztál, a földbe döngöltél! De ebből elég! Ennek a háznak az egyedüli ura, Jézus! Szóval hagyd békén a családunkat, apámat, anyámat, nővéremet, nagynénémet, unokatestvéreim és engem, mindenkit, aki rokon, vagy testvér az Egyházban! Takarodj innen! Mert Jézus Krisztus az Úr, ha még nem tudnád! Ő legyőzött téged! És csak hogy tudd, nem barátoktól, nem a családomtól, mégcsak nem is szerelemtől, vagy egyébbtől függ az én boldogságom! Hanem az én boldogságom forrása az Örökkévaló Isten!

Heló!

“Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az Ördög, mint ordító oroszlán jár szerte, keresve kit nyeljen el!” (1Pt 5:8)

(Tudom az utolsó pillanatig támadni fog… De nem hagyom magam.) 

Az igaz barátság

(Kérésre itt is)

Veszem újra a bátorságot. Csupán néhány gondolat, amin érdemes elgondolkodni. A mai társadalom nagyrésze a facebookon tölti a szabadidejének nagy részét – ami úgy különösebben nem is lenne baj… Mindenki maga tudja.

Ha az ember (legyen szó betegről, vagy nyugdíjas idős emberről, akinek korlátozott lehetőségei vannak) komolyan beszélgetni akar valakivel, azt mondja a másik fél: “Nem érek rá, mert… Folyton tanulnom kell, dogozni, stb.” Azt maga sem vallja be, hogy azért van szabadideje és mindennel foglalkozik, csak rád “nem tud” időt szakítani a drága idejéből. Nem minden nap kéri az ember, de ha már hónapok, vagy egy év elteltével sem tud időt szánni, akkor ott sántít valami!

Megtanultam, vagy elkezdtem tanulni, járni tanulni abban, hogy a nagy bajokban, viharokban, krízises időkben derül ki igazán, ki az igaz barát, aki a végsőkig kitart, csak mert pusztán szeret.

A szeretet nem ítélkezik. A szeretet nem napraforgó (odafordul, ahol süt mindig a nap), és bár pár pillantig kedves hangon édeklődik nagy ritkán, a hátad mögött pedig azt gonolja: “Csak ne kelljen beszélnem vele! Inkább menjünk el szórakozni skacok/csajok.” Az igaz barát nem ilyen.

Az igaz barát szeret, mégha viharok is dúlnak feletted. Kitartó, türelmes, hosszútűrő, átérző és még lehetne tovább mondani. Rájöttam, egyetlen igaz barát van igazán, akire az ember egész életében mindig számíhat és ilyen: Jézus Krisztus. Emberben ne bízz! Csak Istenben!

Ezért tehát mindazokat, akik nem igaz barátok, maradjanak hát olyanok, amilyenek szabadon. Reménykedem, hogy ez nem sértő, de ha mégis annak érzi valaki, akkor talán igaz rá. Így tehát elengedek mindenkit a Lélek szabadságában, aki nem igaz barát. Mert az “ilyen” embreket, mint mi leginkább csak megvet a világ.

Köszönöm Jézus, hogy Te nem löksz el magadtól és úgy szeretsz, ahogy vagyok. Felfoghatatlan mélysége van az igaz szeretetnek.

Hogyan várod Jézust?

iatqzaqcmrqz1ly9qpcoi99xybr3k8pcEz az az álom, amit tovább kell adjak! Nagyon elgondolkodtató! Nagyon ébresztő! Kicsit megrázó… Én itt sírva, mégis nem győzök hálát adni érte! Te hogy várod Jézust? Hogy miért ez a cím, azt hiszem elég nyilvánvaló lesz…

Álmomban egy nagyobbacska helységbe tettek minket, volt aki a saját lábán sétált be, de néhányunkat ágyastul toltak be, mindannyian véreztünk még a sebeinkből, volt akinek nagyobb, volt akinek kisebb sebei voltak. És tudtuk mind ez a váró helység, az utolsó útra – úgymond.

És akkor megláttam valakit, akivel régóta tudom, hogy beszélnem kellene, de ő azt hiszem nem érzi annyira fontosnak ezt. Hogy beszéljünk őszintén, rendezzük a dolgokat. Ott a helységben még el is fordult, mint aki nem bírja nézni a sok szenvedést. Nem bírt rám nézni sem. Szóltam elhaló hangon, de nem figyelt. Megértem. Mégis felmerült bennem: Állapottól függetlenül, ki hogy van, az most mellékes, te mit tennél annak tudatában, hogy nemsokára elvisz minket az Úr? Az utolsó időket éljük mindenki. S mikor jön vissza pontosan? Senki nem tudja. Azért mindannyian mégis érezzük és látjuk az idők jeleit, hamarosan. “Mert eljön bizonyosan és nem késik.”

Mit teszel ebben a helyzetben?

1. Rendezni a kapcsolatot elsősorban Istennel.

2. Rendezni a dolgaidat a barátaiddal és mindazokkal, akikkel tudod, hogy kell.

Volt, aki nem bírta a várakozást, a szenvedést és elment egy másik helységbe és elvetette az élelét. Megrázó…

Én imádkoztam nyelveken, kiálltottam szívemben sokakért.

Aztán hirtelen egy másik helységből hatalmas vakító fény tűnt fel. Csak nem győztem hunyorogni és csodálkozni. És azután lassan elő-elő tűnt fenséges ábrázata. Megláttuk. -Még mindig megkönnyezem.- Néztem és csak csodálkoztam, némi hitetlenséggel szinte, fürkésztem Őt, Jézust. Van, aki pedig örömmel odaszalatt és leborult előtte, és Jézus leguggolt és átölelte, mint egy régi jó barátot! Annyira emberséges! Emlékeztek? Mielőtt megfeszítették a kereszten?

János evangéliuma 13: 3 Jézus jól tudva, hogy az Atya mindent kezébe adott, és hogy az Istentől jött, és az Istenhez megy: 4 felkelt a vacsorától, letette felsőruháját, és egy kendőt véve, körülkötötte magát; 5 azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni, és törölni azzal a kendővel, amellyel körül volt kötve.

Filippi 2: 5 Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt: 6 mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, 7 hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult;

Én csak néztem Jézust még mindig. Pont úgy, mint amikor a tanítványok nézték, miután feltámadt. Megdöbbentem. Láttam a szegek nyomát, csodálatos fennséges ábrázatát. Mindent és a szívemben kérdeztem: Jézust látom? Különös volt ez, főleg azért is, mert nem egy találkozásom volt Vele, most miért hitetlenkedek? És szólt. A szívekbe hatolt: “Jöjjetek, mert én vagyok az.” Hálákat adtam és dícsértem szívemben. Hozzám is oda jött és megszorította a kezem. “Hiszel-e bennem?” -kérdezte. Az ajkam remeget és sírtam. “Hiszek, Uram.” És Ő így felelt, mert lát mindent, mert Ő a szívek vizsgálója: “Jöjj!” Felkeltem és mentem Vele.

Az üzenetek:

  • Mindannyiank kaptunk sebeket, de az Ő drága vére elég! Itt lép életbe a KEGYELEM! Az Ő sebeiben gyógyultunk mi meg! Ezt a gyógyulást akarja véghezvinni mindenkiben. És fontos: Rá figyelni!
  • Jézus így szól: “Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.” (Máté 11:28)
  • Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon. (Zsoltárok 16:11)
  • Harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg az örök életet, amelyre elhívattál, amelyről vallást tettél szép hitvallással sok tanú előtt.(1Timóteus 6:12)
  • Ne csüggedjünk, “A hosszú várakozás beteggé teszi a szívet, de a beteljesült ígéret/kívánság az életnek fája.” (Példabeszédek 13:12).
  • Keressétek előszor Isten országát (Jakab 4:8),
  • …mert a láthatók ideigvalók (minden elmúlik), de a láthatalanok örökkévalók!
  • Ne hagyd el a reménységed (még ha nem is vagy tudatában, hogy kezded elveszíteni).
  • Vigyázzatok, hogy el ne nehezetjék a ti szívetek az evilági gondokban.
  • Közeledjetek az Istenhez és Ő közeledni fog hozzátok.
  • Törekedjetek mindenki irányában a békességre és a szentségre, amely nélkül senki sem láthatja meg az Urat: Vigyázván arra, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon; nehogy a keserűségnek bármely gyökere, fölnevekedvén, megzavarjon, és ezáltal sokan megfertőztessenek.” (Zsidók 12:14-15)
  • Akik tehát Isten akaratából szenvednek, azok is ajánlják lelküket a hű Teremtőnek, és cselekedjék a jót! (1Péter 4:19)

A szeretet

Ó lélek, ne sírj!

Ma nagyon a szívemben forgatom és még biztosan fogom is Pál apostol egyik legszebb, egyik legkedvesebb levelét. Biztosan sokan ismerik a szeretet himnuszt -ahogy szokták mondani -, nekünk annak idején kívülről tudni kellett irodalomból a gimnáziumban. Most nagyon aktuálisnak érzem, ezekben a vészterhes, krízises időkben szükség van rá, azt gondolom. Amikor azt halljuk, hogy hányan dobják el az életüket. Amikor  azt halljuk a környezetünkben vagy egy barátod hangján, hogy állandóan ítélkezik valaki felől, vagy te magad is ezt teszed – ez biztosan az eredendő bűn által kódolt valami az emberben, mint sok más dolog… Amikor életek, családok hullanak szét. Amikor minden úgy tűnik, hogy vége, széthullik körülötted lassan az eddig viszonylag jól működő rendszerek. De elég csak magunkba néznünk is, én legalábbis így vagyok. Az egészet nagyon szeretem:

(Biblia: 1Korintus. 13)

Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengőcimbalom. És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok. És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból. A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. 6Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken való szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni.Mert töredékes az ismeretünk, és töredékes a prófétálásunk. 10 Amikor pedig eljön a tökéletes, eltöröltetik a töredékes. 11 Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy éreztem, mint gyermek, úgy gondolkoztam, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat. 12 Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten. 13 Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.

Ajándék minden

Kegyelem és ajándék minden. A napjaim, a perceim, a szellemi harc, az ima és a megszentelődés (megtisztulás) útja. Nem véletlen mondja a Szentírás valahol: “Kitartással fussátok meg az előttettek levő pályát.” Nem tudok másra asszociálni, mint arra, amikor versenyszerűen úsztam. Az milyen? Ott van előtted a pálya, amint beugrasz a rajtkőről és nem tekintgethetsz arra, mit csinál az ellenfél… Csak arra leginkább, ami előtted van. Ha nagyon eltekintgetsz vesztettél, biztos nem győzöl végül, mert elvonja a figyelmed, az erőd, lelassít. Az úszásban a saját határaidat feszegeted és úgy úszol. Bármilyen kemény, nem figyelhetsz arra sem, hogy fáradt vagy, kezdesz kifogyni a levegőből. Főleg a célhoz közel, még oda kell tenned mindent, még keményebben. Nem úgy, mint az edzéseken, nem, a verseny az élesben megy!

Valahogy ehhez tudnám hasonlítani ezt. Csak abból a különbségből, hogy Istennek a kegyelméből van ez a küzdőtéren való futás. Mi kell hozzá? Istenbe vettett gyermeki bizalom, a célra tekintés, Jézusra, aki miértünk, helyettünk halt meg a kereszten! És Ővele együtt harcolni minden, de minden körülményben! Nagy különbség! Milyen jó, hogy Isten nem teljesítmény centrikus, csak a javunkra formál szeretettel! Ha csak saját erőnkből próbálnánk bármit is (elviselni a nehéz életkörülményeket, amiben vagy, fájdalmakat és rosszulléteket; imádkozni; kitartani; stb.), minden hiábavaló toporgás, és egyenesen az összeomlához vezető út lenne… Ezért kedveseim, Istenre vagyunk hagyatkozva mindenekben. S Ő napfényként tündököl, ez világít át minden sötétségen, keserűségen, fajdalmon a célra tekintve, Őrá! Persze nekem is akarnom kell, másként nem megy.

Akkor még nem tudtam a medencében, hogy mi az, hogy együtt küzdeni, mi az, ha másra vagyok utalva – ez még nem tudatosodhatott: Nem ismertem a Mennyek Urát, az Örökkévaló Istent, a kegyelem trónusát.

474547_793964607_big

Ajándék minden, de minden perc! “A napok is, amiket nekem adtál Istenem. Bár még egy sem volt meg belőlük. Mily drágák nekem szándékaid, Istenem! Mily nagyok azoknak száma! Számolgatom, de több a homokszemeknél, s a végén is csak nálad vagyok.”

Bizony! Nem győzök hálákat adni az Úrnak.

A szívemre kerültek sokan, sokmindendennel kapcsolatban. Olyan jó látni, hogy Isten így meghallgat. Hallelúja! Olyan jó tudni, hogy mindent a kezében tart az Úr, s hogy mindent tud, mindent lát – milyen nagy dolog, hogy ebben megerősített engem is egy ideje, s mindent a kezébe tehetek.

A másik dolog pedig, hogy anyuval együtt imádkozhattunk valamelyik nap. Hatalmas szó! Hát még az, amilyen gyümölcsök elindultak belőle.

Hálás vagyok azért a sokmindenért még, amit Isten rövid időn belül “kioperált” belőlem. És hála azért, ahogyan a helyét gyógyítja. Van, amit be is gyógyított – (orvosokkal kapcsolatban) általánosságban véve a védelmükre keltem pár hete és empátiával beszéltem róluk. Magam is meglepődtem utána, rácsodálkoztam és nem győzök hálát adni érte!

Van, akinek fontos üzenet lehet: Köszönöm a Mai Ige felolvasását! Nem haragszom én senkire. Csak néha sok:

  • Nem tudok úgy beszélni.
  • Csak őszintén: nagy fizikai szenvedésekben vagyok állandóan, és nagy harcokat vívok -amikor tudok – szellemileg a családunkért és a nagy szellemi családért is (Gyülekezet), betegekért, meg kérem Istent, hogy szenteljen még meg. Azt hiszem most a legnehezebb dolgok előtt állok. A legnagyobb harcokat vívom egy ideje.
  • Ráadásul sok a gond itt nálunk is. Nem biztos, hogy mindent el szeretnék mondani, pl. a nővérem körül most, meg anyu, és a többi sok-sok dolog.
  • Félrértések vannak egy barátommal, de imádkozom érte is szeretettel és hálát adva érte, az életéért és hogy ismerhetem, s hogy az Isten elé vihetem.
  • Tudom, hogy senki sem tökéletes. Ezért is kérem a megszentelődést, megtisztítást magamra is – teljesen.

Köszönöm az imádságaitokat! Nem félek. A legnezebbel már számtalanszor szembenéztem ebben az állapotban. Minden, ami még előttem van, azzal bátran nézek szembe és  menetelek előre. Hiszek és reménységem van abban, hogy az Isten megtart, ami e földi léten túl mutat. Az Ő kezében van minden-minden, s ez bátorít. S az, hogy látja azt is, amit mi még nem tudunk! Az igéreteibe, s Őbelé kapaszkodom, ami napfény gyanánt tündököl előttem, a cél. Ő, akinek semmi nem túl sötét. Neki az éjszaka is olyan, mint a nappal. S aki ráragyogtatja dicsőségének fényét is az övéi orcájára!

Róma 8, 26Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. 27Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint jár közben a megszenteltekért.

-Adri-

(Lejegyezve segítséggel)

Az Úr az én pásztorom

81838918199284210_7JqDuakz_cVolt idő, pár napja, mikor “megműtöttek”, egy kisebb műtétnek lehet nevezni, azt hiszem – a fogorvosnál (Veres Dent). Tele voltam nyomva érzéstelenítővel és kicsit féltem.

Azt mondták: “Gondolj valami jó dologra!” Azt gondoltam, mégis milyen jó dologra gondolhatnék? Ez a sok nyomorúság, meg a mostani beavatkozás minden csak nem szívderítő! Majdnem elsírtam magam.

Majd bevillant, hogy hiszen van egy csodálatos forrásom Jézus maga! El is kezdte nekem mondani halk suttogással a 23-mas zsoltárt! Ekkor olyan csodálatos dolgot tapasztaltam, amit csak Ő tud megadni teljes egészében ilyen formában: földöntúli békesség, öröm, hallom, ahogy mondja nekem a zsoltárt. Közben láttam, hogy a testem és lelkem egy zöldellő virágos réten nyugszik, itt mindig világos van, és ott csörgedezik mellettem az élő vizek folyója. Hallom. A virágok és méz édes illata járja át érzékeim, s csak fekszem csendességben, békén.

“Ha a halál árnyéka völgyében fekszem is, nem félek semmi bajtól, mert Te velem vagy” – átölel. “Botod, pásztor botod, azok vigasztalnak engem” – letöröl minden könnyet, s a szívemet megvidámítja. “Asztalt terítesz ellenségeim szeme láttára” – megetet azzal az étellel, ami nem fogy el, édes mint a méz. “Megkened fejemet olajjal…” – megken. “Csordultig van poharam” – megitatt az élő vízzel, ami nem fogy el. “Bizony jóságod és szereteted kísér életem minden napján” – erre a csodálatos helyre vitt és meggyugoszt benne. “És az Úr házában lakhatom örök időkön át.” – hiszem, érzem, megtartja szellemem.

Végül kiragadott ebből valami. Annyit hallottam a történtek előtt halkan, hogy “…hozzák be az új gépet, még nem használtuk, de most hozzák. Ózonozni kell. Aztán jöhet a gyulladáscsökkentő gyógyszer.” Rohamot kaptam, nem jött levegő, görcsös roham. Minden még jobban elmosódott előttem, a hangok messzinek tűntek, a fény az arcomba világított, s azon túl valami más… mindent betöltő földöntúli fényesség, s mindenen átragyogó, vakító (nem először tapasztaltam). Dereng, hogy feljebb ültettek, azt hiszem, hogy jusson levegő a tüdőmbe valahogy, kinyitották az ablakot, de nem volt elég, vizes borogatást kaptam a fejemre és próbáltak itatni, de nem bírtam nyelni, az orromat sem éreztem, még nem tudom már mit csináltak, de az Úr megtartott minden tekintetben! S mikor véget ért a roham (a halmozottan súlyos betegségem miatt volt és van) a lelkem végül így szólt az Úrhoz kimondatlanul, mert nem tudtam beszélni, szívemből dícsértem Őt a 139. zsoltárral a Szent Lélek által, aki eszembe juttatta:

“Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében. Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt. Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna. Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük. Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma! Számolgatom, de több a homokszemeknél, s a végén is csak nálad vagyok.”

A 1,5 – 2 órányi sikeres bevatkozás után végül mehettünk haza. Megpihentem, feltöltődtem az Isten karjaiban, s ahogy beszélt hozzám, meg abban a csodálatos megtapasztalásban. Végül mégis a roham után főleg, ismét nagyon kimerültem.

Kicsit tovább gondolva a hegyibeszédet:

“Boldogok vagytok ha… (…), mert jutalmatok bőséges lesz a Mennyek Királyságában.” Azt hiszem ez nem arra vonatkozik, hogy minden szenvedésben örvendezzünk, meg mosolyogjunk – Jézus sem tudott örvendezni, mikor olyan nagyon és sokat szenvedett a kereszten, meg előtte is – hanem arra, hogy nézzünk Őrá Jézusra és így fussuk meg a küzdőteret. Belül remény tölthet el  a láthatatlanokra nézve, mert azok örökkévalók! “…ha a külsőemberünk megromlik is, a belsőemberünk mégis megújul napról napra. Mert a mi pillanatnyi szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideigvalók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.”

És egy szível, lélekkel mondom a zsoltárossal újra: Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma! Számolgatom, de több a homokszemeknél, s a végén is csak nálad vagyok.”

(Lejegyezve segítséggel)

Bakancslista

Vannak, akik csak úgy írnak egy bakancslistát a nyára, az őszre, vagy egész életükre… Akik előtt még ott van minden – habár igaz, soh’sem tudni… Vedd ajándéknak!

Ám a bakancslista arról szól igazán a szó értelmében, hogy mit szeretnél megélni mielőtt feldobod a bakancsot, mielőtt meghal a tested, a szellemed örökké él tovább, Krisztust követésében, Benne élve – csakis Őáltala örök. Micsoda kegyelem!

Tiszteletem mindazoknak, akik a szenvedéssel nem törődve, életük végének peremén az elmúlással szembenézve készítenek ilyet! Teljesen más szemléletből írják, akik mögögött ott van minden megpróbáltatás, szenvedés és az egész életük: 5 év, 10 év, 20 év, 30 év, 40 év… Vannak sajnos, akik mögött nagyon kevés idő van, mégis sokkal többet tudnak az életről sokszor, mint azok, akik előtt még ott az egész földi élet.

Látod ezeket a kincseket?

A bakancslista egy nagy ajándék annak, akinek az élete sajnos a háta mögött van, de van még talán egy kicsike...

A bakancslista egy nagy ajándék annak, akinek az élete sajnos a háta mögött van, de van még talán egy kicsike…

Milyen sokat ér egy pillanat az életben! – ezekből a pillanatokból áll az élet, nem nagy dolgokból. Igazi értékek, kincsek: Egy mosoly. Egy puszi. Egy ölelés. Látni a felkelő napot és gyönyörködni benne csendességben, míg van látásod 》 kincs! Vagy az, amikor hónapok múltán felhív egy barátod a telefonon és elmondhatod neki mennyire szereted! Mikor dideregve a pattogó tűzhöz tudsz menni kicsit, hogy felmelegítsen! Mikor nézheted a csillagokat. Mikor édesanyádat vigasztalhatod szeretettel. Mikor eltelik egy év és találkozhatsz apáddal, aki rég elment a házból, ahol élsz. Mikor hallgathatsz egy léleksimogató zenét anélkül, hogy a fájdalmak és rosszullétek az utolsó csepp verejtéket hoznák ki belőled, az utolsó szuszt. Mikor ajándékot készíthetsz mozdulatlan testben élve is és a látásod is oda, s csak szájjal teheted: pl. festeni egy képet az édesanyádnak, nyögve, csorgó könnyel a fájdalmaktól, de boldog vagy mégis, mert elkészíthetted! Mikor ihatsz egy pohár vizet, vagy egy csésze kávét. Mikor van étel az asztalon és képes vagy enni. Olyan de olyan kincsek ezek, amit hiába magyarázol, valaki nem értheti, s nem láthatja meg egészen… – ne haragudj meg ezért rá!

Vagy mikor túl vagy egy ujjabb műtéten és bár komplikációk adódtak örülsz, hogy élsz. Örülsz, ha kapsz olyan fájdalomcsillapítót, ami sokat segít a kínjaidon. Ha egy kis levegőhöz jutsz…

Bakancslista. Most tehát mit is jelent nekem ez a szó? Az Életet! Hiszem, hogy örökéletem van a Krisztusban, csakis Őáltala, mégis még földi vonatkozásban mindazt jelenti, hogy míg a szívem meg nem szűnik dobogni, míg lélegzem, mielőtt utoljára levegőt vehetek, az Életet jelenti. Az utolsó pillanatig, amiről álmodom, ami a szívem vágya, azt szeretném megélni a lehető legteljesebb módon – s hiszem, hogy mindez össze van kapcsolva Ővele, vagyis az akaratával és gyönyörködik bennünk, mert szeret. Gyönyörködik bennünk, mikor használjuk kincseinket, amit adott, képességeinket. Mit tehet egy tetraplég halmozottan súlyos betegségben, akinek a testére csak további romlás vár és elmúlás? Mit tehet az, aki a Krisztusban meghalt az Óembernek és Újászületett, Újember, új teremtés ebben a szemléletben?

A listám:

– Istennel beszélgetni többet a szívemben, elmélyült élő kapcsolatban.

– Szeretném a barátaimmal kapcsolatot elmélyíteni, rendezni.

– Szeretném, ha minden nap valaki mesélne nekem. Akár az életéről, akár egy jó történetet, vagy hogy mi történik odakint, mit látott, hallott, mi van a gyülekezettel. Igét is olvashat. Rábízom.

– Szeretnék repülni egy kisrepülővel Veresegyházán, vagy ahol megadatik, soha nem repültem még és a levegőben fenn még közelebb érezném magam Istenhez. Látni szeretném a felhők feletti részt, már amennyire láthatom, elég rossz a szemem…

– Szeretnék anyunak olyan meglepetést összehozni még, amitől megvidámulhat a szíve.

– Szeretném, hogy egy videóüzenetet készítenénk fontos mondanivalóval a youtube-os videomegosztóra (sokminden kell hozzá… lehetőség szerint rendezetten nézzek ki, amennyire lehetséges, tudjak beszélni, valaki felvegye, ha kell vágja és szöveget berakjon, helyenként halk zenei aláfestéssel. Kellene egy hozzáértő személy).

– Szeretnék boldog, örömteli pillanatokat, napokat szerezni az Isten által másoknak.

– Szeretném… Könyv, egy nagy dolog, sok munkával jár. Hiszem, hogy Istennek a tervében benne van (valamiért kb. 10 éve a szívemen van)! Segítő kellene, leginkább lelki tesó, s olyan, akinek van tapasztalata, képessége az íráshoz. Aki tanácsot tud adni, s gépelni a történetet. És tudnom kellene beszélni, s tiszta gondolatokkal. Ha ez így nem menne, azt hiszem rengeteg anyag van, amit csak össze kellene állítani, de ez is csak segítséggel menne…

– Bár tudom, hogy a csendes történések bizonyos esetekben nagyobbat szólnak, kiáltanak! Hiszem, a legnagyobb mértékben ki fogja hozni Isten ebből a helyzetből a legnagyobbat, a legjobbat az akarata szerint! Aminek áldása, gyümölcse szétáradó!

– Orvosommal beszélni a szenvedéseim lehető legnagyobb mértékben való enyhítésére! Ha kell, akkor Hospice. Ha nem, akkor is hiszem Isten képes megőrízni a legnagyobb szenvedésben Őbenne, ami e földi léten túl mutat! Erőért kérlek kedveseim, imádkozzatok! Hogy hű tudjak maradni mindhalálig!

Minden előre megtett kis lépés e pontok valóraválásához (mikor visszajelzéseket kapok) megvidámítja a szívem, örömöt hoznak szívembe és hiszem, hogy másokéba is. Érzem Istennek az áldását ezekben, s ez csodálatos dolog. És végül ha mindezekből valami nem történik meg mégsem az idő hiányában sem búsulok, mert úgy megyek Haza, hogy tudom igazán éltem itt, legalábbis azt hiszem… Mégis tudom, hogy az “igazán élni” még itt felfoghatatlan teljessségében ott van, ahol Haza vár a mennyei Édes Atyánk🙂❤

Csendesen, de hogyan is?

Már egy ideje foglalkoztatott a téma, de sokáig nem tudtam magam sem megfogalmazni. Most megkaptam és tovább adom, hiszem, hogy lesznek, akiknek a teljes írás úgy ahogy van megértést adnak, vagy helyenként aktuálisak.

Pál mondja levelében a 2Korintusban: tövis adatott a testembe hogy a Sátán angyala gyötörjön engem, hogy felettébb el ne bizakodjam a nagy kinyilatkoztatások miatt, amiket kaptam. Háromszor kértem az Urat, hogy az távozzék el tőlem. De az Úr az mondta: “Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem.

Pál így folytatja: – nagyon megrökönyödtem ezen az igeversen –  “Ezért a Krisztusért örömöm telik az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.”

Hogy lehet ez? “… a Krisztusért örömöm telik az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban…” Majd az Úr elém hozta azt a részt, mikor Jézus a hegyibeszédben így szól:

“Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek. Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa.    Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok. Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben, hiszen így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek.”

Sőt azt mondja:

“Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet.  Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és üldöznek titeket.  Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi a jutalmatok? Nem ugyanezt teszik-e a vámszedők is? És ha csak atyátokfiait köszöntitek, mennyivel tesztek többet másoknál? Nem ugyanezt teszik-e a pogányok is? Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.”

Megértettem: Jézus arra szólít fel, hogy:

  • Legyetek boldogok, örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges lesz a mennyekben még ha mindezeket el is kell szenvednetek.
  • Áldjátok azokat, akik átkoznak!
  • Imádkozzatok ellenségeitekért!
  • Legyetek tökéletesek!

Nem könnyű igaz? Egyáltalán nem… Csak az Ő kegyelméből lehetséges, amit külön kérhetünk, ezt, azt, amazt, hogy munkálja ki a szívünkben. Fontos mondanivaló azt gondolom!

Számomra azért is, mert gyógyíthatatlan beteg vagyok (annak, aki nem olvasott még), s volt idő, amikor Isten a szívemre helyezett embereket, betegeket és más egyébb különböző problémával a Szent Szellem által. Isten rövid időn belül cselekedett! Vagy csodálatos gyógyulást vitt véghez az illető testében, vagy jobban lett, vagy hazavitt valakit a Mennyei Hazába és szeretteit is megsegítette, vagy számos egyéb problémák kapcsán. Tudom, hogy nem azért történtek ezek a dolgok, mert én imádkoztam, hanem azért, mert Isten akaratában voltak eleve. Mégis felszólít minket: “Mindenkor hálaadással és könyörgéssel tárjátok fel kéréseiteket Isten előt…” Abban az időben magamért is nagyon sokat imádkoztam és nem értettem. Istenem kérlek, gyógyíts meg… Kérlek, legalábbb ne fulladjak… Kérlek, legalább lássak jól… Kérlek, legalább vedd el a fájdalmaim… Kérlek… Kérlek… Kérlek… S miután nem történt semmi jöttek a kétségek, s a miértek. Hogy lehet az, hogy valaki meggyógyulhat, vagy hazaviszed, és én velem mi lesz??? Miért??? Miért???

Azóta sok idő eltelt, s közben formált az Isten az Ő kezében a hatalmas megpróbáltatásokban, szenvedésekben, szorongattatásokban és egyébben. Akkoriban volt az is, hogy rá kellet döbbenjek, hogy még mindig nem tudtam megbocsájtani (lásd.: A megbocsátás kegye). És kértem Istent, hogy cselekedje meg ezt a szívemben igazán, hozzon szabadulást az orvosokra és másokkal kapcsolatban való haragomból. És elvégezte! Nem egyik pillanatról a másikra, talán fél évig formálta a szívemben.Az-injekcio-helyes-beadasa-300x225 És amikor az összeomlás peremén voltam, mert a neurológusom kimondta, hogy gyógyíthatatlan vagyok, romlás várható, ennyi, nem tudnak már segíteni, talán csak gyógyszerekkel a szenvedéseim enyhítésére, ha segít… De ebben a dologban mindent megtesznek, amit tudnak. Ott akkor, nagyon sírtam. Persze, hiszen emberileg borzasztó ilyet hallani… És a doktornő végig nyuktatgatott, a könnyeimet törölgetve, stb. És amikor mentünk ki a rendelőből egy puszit nyomtam az arcára tiszta szeretetből. Az után tudtam meg, hogy igazán megtörtént a szívemben Isten megcselekedte ezt a dolgot. Megláthattam, ők is csak emberek, s mindenki más, aki vétett ellenem, vagy ronthatott a dolgokon, meg az orvosi műhibák… Hiba. Szóval az pedig emberi dolog. Én is ember vagyok, és hányszor, de hányszor hibáztam, vétettem dolgokban. Majd jött még Isten kijelentése is számomra: Nem gyógyít meg testileg, de átsegít… Több szempontból nehéz volt szembenézni ezzel (lásd: Ő átsegít).

Az elmúlt időben tehát abban az időben számtalanszor megfogalmazódott bennem a sok kérdés, amelyek így szóltak:

  • Hogy lehet, hogy valaki halmozottan sérültként, betegen születik?
  • Miért van, hogy valakinek egész életében szenvednie kell? Bár életében csodákat élhet át, de nem olyan látható és nagy az a csoda az emberek előtt.
  • Miért nem gyógyít meg az Isten?
  • Miért hagyja, hogy az övéit szorongattasák, bántalmazzák, üldözzék, kivégezzék?
  • Hát nem lenne nagyobb mindenki számára, ha az Isten megyszabadítaná az embert még e földön?
  • Az ő nagy csodatettei nem szólnak nagyot?

Nos, ezekre a válaszok:

  1. Igen szólna egyes szabadulástörténetek, Isten csodálatos szabadításai, csodái nagy méretekben széterjedhetnek, de ezek hamar elfelejtődnek…
  2. Míg azok a csendes történések sokszor sokkal nagyobbat szólnak, amelyek tömeges megtéréseket indítanak bizonyos eseteket felhasználva (amikor valakivel nem cselekszik hatalmas csodát e földi létben csodálatos gyógyulást testben, vagy amikor az övéit elfogják és kínozzák és kivégzik, mégis megmaradnak Jézus Krisztusban).
gyógyíthatatlan

Gyógyíthatatlan beteg

 

Csak illusztráció

Fogoly, Isten embere… (illusztráció)

 

Példa: hallottam egy történetről… Nem is egyről, de ez nagyon megragadott. Isten egyik mártírjáról, az Ő egyik nagy emberéről van szó. A nevére nem emlékszem😦 Ezt az embert meghurcolták, kínozták fogvatartói, de nem tagadta meg Jézust! Sőt, Isten olyan nagyot cselekedet benne, hogy teljesen átváltozott az Ő ábrázatára! El tudod képzelni? Tényleg elképesztő! Mikor elővezette ezt az embert láncraverten az egyik fogvatartó, aki ezzel meg volt bízva és ott volt az idő hogy eljött az óra, akkor a fogvatartó ránézett és ennek a mártírnak meg sem kellett szólalnia, mert az arcán és a szemén az a földöntúli fény ragyogott, mint Jézusnak. És a bűnöző ember a mártír arcámak s tekintetének láttán sírva a földreroskadt. Minden gyilkoló eszköz kiesett a kezéből és ott abban a pillanatban megtért. És ez a történet nagyot kiáltott, mert ezután tömeges megtérések indultak el.

Mint, ahogy Pál apostol története is nagyot kiált a mai napig.

Én is ilyen szeretnék lenni, mint az az ember, ha már úgy kell lennie, hogy nem vár e földi létben rám csodálatos szabadítás a testi betegségeimből. Hiszem, hogy Isten engem is hasonlóképpen akar felhasználni csendesen még nagyobbat kiáltó cselekedeteddel, amely által így fel tud használni!

“Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

Mert úgy szerette Isten a világot! Tehát itt minden egyes emberől szól.

Hálás vagyok ezért, hogy ezt megérthettem. Összeállt. S ez nem arra akar mutatni, hogy találjunk magyarázatot a miértekre! Attól bizonyság, hogy aki nem gyógyulhat meg testben, nem szabadulhat meg itt testben, de kitart a lélek szabadságában Krisztusba vetett hitében – ez a csendes dolog, mégis milyen nagyot szól, s mit indíthatnak el!